mb. főigazgató, 1999
1954-ben született Budapesten. Humánérdeklődése, továbbtanulás iránti igénye nyomán 1973-ban került kezelőként Budapest Főváros Levéltárához. 1975-ben megnősült, két leánygyermeke született. 1984-ben az ELTE BTK történelem szakán középiskolai tanári oklevelet, valamint népművelés szakán szerzett diplomát. Szakdolgozatát Harrer Ferenc várospolitikai tevékenységéről írta. Levéltárosként előbb a polgári kori közigazgatási anyagban dolgozott a bazilikában, majd a jogszolgáltatási iratok referense lett a hűvösvölgyi részlegben. Szakmai gyakorlata, szervező-és kapcsolatteremtési készsége folytán 1987-ben megbízott osztályvezetőnek, majd egy évre rá a feudális és polgári kori osztály vezetőjének nevezték ki. Az 1989–1991 közötti mozgalmas években a bazilikából való költöztetés irányítása, az iratfertőtlenítés megszervezése, a Leonardo da Vinci utcai telephely működési rendjének kialakítása képezte fő feladatait. 1991-ben az átszervezett I. közigazgatási és gazdasági iratokat őrző osztály vezetője lett. Az intézmény informatikai fejlesztésében, korszerű nyilvántartási rendszere kialakításában kezdeményező szerepet játszott, valamint bekapcsolódott az új levéltárépület beruházásának előkészítési és tervezési folyamatába. 1992-ben elsőként Budapest Főváros Levéltárában létesült belső számítógépes hálózat, s csakhamar megindul a Nemzetközi Levéltári Tanács anyagleírási ajánlásán alapuló integrált nyilvántartási program építése. A Registrum – nemzetközi viszonylatban is ritkaságszámba menően – tételszintig biztosít külső felhasználók számára is betekintési lehetőséget a levéltár iratállományába. A ’90-es évek – Varga László főigazgató kezdeményezésének köszönhetően – az új levéltárépület tervezésének és széleskörű számítástechnikai fejlesztésének az időszaka. Breinich Gábor szerepe 1994 és 1996 között megbízott, majd kinevezett főigazgató-helyettesként – mindkét területen meghatározó volt. Informatikai fejlesztési feladatai teljesítésében az 1999-ben megszervezett felsőfokú információszervezői diplomája is segítette. 1999-ben a leköszönő Varga Lászlót követően az új főigazgató Á. Varga László hivatalba lépéséig megbízott főigazgatóként igazgatta az intézményt. A magyarországi levéltárak mellett osztrák, német, szlovák, szlovén, finn és francia levéltárak működését tanulmányozta, valamint megismerte a pekingi városi levéltárat is. 1987-től tagja a Magyar Levéltárosok Egyesületének, 1996-tól a számítástechnikai szekció vezetője volt. 1992-től a Levéltári Tanácsnak is tagja volt. 2000-től a Neumann János Számítástechnikai Társaság közgyűjteményi szekciójának alelnöke, 2003-től a Budapesti Honismereti Társaság elnöke volt. A levéltár Teve utcai új épületének tervezési munkálatai során a szakmai igények maradéktalan biztosítása érdekében alkotó módon működött közre. A raktározás, a levéltárosi munkaterület, a műhelyelrendezés, a közönségforgalom és az igazgatás területeinek összhangba hozása, a különböző funkciók egységes intézménnyé szervezése, a munkaszobák esztétikus és kényelmes kialakítása figyelmének és gondosságának eredménye a 2004-ben átadott épületben. Főigazgató-helyettesként 2011-ig tevékenykedett, 2017-ben vonult nyugdíjba.
Kitüntetései:
1985-ben Kiváló Munkáért kitüntetésben részesült.
Budapest Főváros Levéltára főigazgatója 2004. november 16-án a Gárdonyi Albert Emlékérmet adományozta számára. A Magyar Köztársaság oktatási és kulturális minisztere Pauler Gyula-díjat adományozott részére 2009. augusztus 20-án.
