Szemere Bertalan és Jurkovics Leopoldina hagyatéki ügye
HU BFL IV. 1343. i 470/1866.
Pesti Visszaállított Városi Törvényszék hagyatéki iratai
Szemere Bertalan (1812–1869) utolsó évei és halála
A Habsburg–Lotaringiai-ház 1849. április 14-i trónfosztását s az április 19-i Függetlenségi Nyilatkozat kiadását követően megalakult kormány miniszterelnöki tisztét a szabadságharc bukásáig Szemere Bertalan töltötte be.
A világosi fegyverletétel után Párizsba emigráló politikus az 1860-as években súlyos anyagi helyzetbe került, ami elmeállapota elborulásához vezetett. A kiállított – a szakirodalomban ismeretlen – francia orvosi bizonyítványok szerint a volt kormányfő, miután késsel támadt feleségére, 1864 decemberében került először elmegyógyintézetbe. A kor neves elmeorvosa, Alexandre Brière de Boismont már ekkor jelezte: páciense az agylágyulás tüneteit mutatja (ez a szervi elváltozás okozta később a halálát).
A rövidesen amnesztiával hazatérő Szemere Bertalan állapotát 1865 áprilisában a magyar orvosok is aggályosnak ítélték és a „közbátorság tekintetéből” intézeti elhelyezését javasolták. Élete utolsó éveit a krisztinavárosi Schwartzer-féle elmegyógyintézetben töltötte, ahol 1869. január 18-án érte a halál. Előbb a budai köztemetőben, pár évvel később pedig a miskolci református temetőben helyezték örök nyugalomra.
Az iratokat válogatta, illetve az ismertetőt készítette:
Nagy Sándor (főlevéltáros)
