A levéltári tervtári gyűjtemények a városi hatóságok építésügyi szerepével összefüggésben jöttek létre. A modern értelemben vett építési engedélyezési eljárás Pesten és Budán a 19. század első évtizedeiben alakult ki.

Pest, Buda és Óbuda közigazgatási egyesítését (1873) a műszaki-városrendezési értelemben egységes város megteremtése előzte meg. Az erre vonatkozó alapvető rendelkezéseket az 1870-ben született törvény tartalmazza, amely egészen 1948-ig meghatározta a városigazgatás építésügyi és városrendezési ágazatának működését. A törvény által létrehozott Fővárosi Közmunkák Tanácsa (FKT) közvetlen intézkedési joggal rendelkezett a városszerkezet alakítása tekintetében.

A fővárosban a városegyesítéstől a 2000-es évek elejéig engedélyezett építkezések tervei és a vonatkozó engedélyiratok az Építési ügyosztályok tervtárában találhatók.

Az engedélyezett tervek mellett a tervtári gyűjtemény második legnagyobb egységét a főváros saját beruházásában épült épületeinek tervrajzai alkotják. A Közületi Tervtár állományába a főváros által emelt középületek, szociális bérházak, templomok tervei tartoznak.

Az 1950 utáni időszak fővárosi építészet-, várostervezés- és műemlékvédelem-története szempontjából a VB. VIII. Városrendezési és Építészeti Főosztályának és a műemlékvédelem fővárosi szakszervének (Budapesti Műemlékfelügyelőség) a terv- és iratanyaga bír a legnagyobb forrásértékkel.

Jelentős értéket képviselnek a levéltárunkban őrzött építészhagyatékok, többek között Ybl Miklós és Medgyaszay István iratanyaga, illetve építési vállalkozók és vállalatok, cégek (pl. Havel Lipót, Sorg Antal, Budapesti Városépítési Tervező Iroda, Fővárosi Vízművek) tervtárai.